Menő dolog volt szerzetesnek lenni: a marista testvérekről
Miguel Mont marista testvér 25 éve szolgál Magyarországon. A marista testvérek hivatása a hátrányos helyzetű gyerekekhez szól, Mária példáját követve igyekeznek őket nevelni. Misi testvérrel – ahogy itthon szólítják őt – a NEK családi napján, a Margitszigeten beszélgettünk.
A Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend egyik hazánkban élő tagjával a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus családi napján beszélgettem, ahol ők is bemutatkoztak és sátrukban fogadták az érdeklődőket beszélgetésekkel és a gyermekek számára érdekes játékokkal.
A Barcelonából származó spanyol Miguel testvér, vagy ahogyan társai és a gyermekek is nevezik Misi testvér (nyitóképünkön baloldalon) már közel negyedszázada él Magyarországon és igen jól beszéli nyelvünket. Csak a halvány akcentusa jelzi, hogy nem ez az anyanyelve.
Elsőként a rend eredetéről, sajátos küldetéséről kérdeztem:
A francia Szent Marcellin Champagnat (1789–1840) 1817-ben alapította meg a Marista Testvérek Tanító Rendjét. Ma a világ 76 országában, öt kontinensen, 4300 marista testvér él. Munkánkat több mint 40 000 laikussal közösen megosztva végezzük, mintegy 500 000 gyermek körében. Fő küldetésünk a gyermekek és a fiatalok nevelése, különösképpen a legszegényebbeké, és azoké, akik körülményeikből adódóan hátrányt szenvednek. Az oktatásban ugyanolyan fontosnak tekintjük a keresztény hitet, mint az általános ismereteket.
A tanítási módszerünk az alapító útmutatása nyomán: „ha egy gyermeket nevelni akarsz, kell, hogy szeressed.” Példaképünknek Máriát tekintjük. Ő a mi „legfőbb elöljárónk” és „jó anyánk”, ahogyan Marcellin testvér mindig ismételte. Mária csendesen és hűen követte Jézust. Őt kísérve láthatta, mire van szüksége az embereknek. Ezért próbálunk a nyomdokain haladva, Jézus oldalán, mások szolgálatára figyelni.
Mióta van jelen a rend Magyarországon?
A marista testvérek magyarországi működése két korszakot érint. Az első korszak az 1909 és 1950 közé eső éveket jelenti. A szovjet megszállás időszakában nem folytathatták tevékenységüket, ezért a többségében magyar testvéreknek Franciaországba kellett menekülniük. Majd 1990-ben hét szerzetes, köztük négy magyar tért vissza Magyarországra és újrakezdték missziós munkájukat, elsőként Győrben telepedtek le. A meglehetősen idős négy magyar marista testvér egészségi okok miatt azonban hamarosan visszatért Franciaországba.
Jelenleg öten vagyunk: Miquel Mont (Misi), Pedro Catalá (Péter), Jaume Bofarull, Jordi González és Pau Tristany, spanyol testvérek. Két helyen (Karcagon és Esztergomban) dolgozunk, de egy közösségben élünk.
Miért fontos ez a két helyszín az Önök küldetése szempontjából?
Győrben, az 1993-ban alapított Apor Vilmos iskolában kezdtünk. Ez az iskolaközpont az óvodától az érettségiig tartó oktatási tevékenységet folytatott. 2008-ban a marista rend visszaadta az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont fenntartását a győri püspökségnek, és alapított egy új közösséget Karcagon, ahol én is szolgálok, tanítok. Az itt tanuló 270 diák többsége cigány származású.
Esztergomban két testvér alapított közösséget, ahol cigány gyerekekkel és fiatalokkal kezdtek foglalkozni. Először a közösség saját épületében jöttek össze a gyerekek iskola után tanulni és játszani, majd később, 2002. márciusában megnyitották A „Mi házunk” közösségi központot. Ebben a központban a testvérek oktatók segítségével szociális munkát végeznek. A külvárosban található, és az itt élő gyerekek, fiatalok oktatásában és a családok társadalmi helyzetének javításában vállal szerepet. Sajnos néhány éve ennek a központnak az épülete megsemmisült, jelenleg az újjáépítése folyik, a testvérek azonban most is folyamatosan tartják a kapcsolatot az ott élő családokkal, fiatalokkal.
Én úgy látom, hogy mind Esztergom, mind Karcag nagyon sok lehetőséget ad a mi karizmánk megélésére. Az iskoláinkban zömmel hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak. A testvérek és a hozzánk kapcsolódó laikus segítőink azonban Budapest több iskolájában is szolgálnak, segítenek.
Tanodai foglalkozás az esztergomi Mi Házunkban
Születnek- e új hivatások a magyarok köréből?
Hát éppen ez a mi fájdalmunk, hogy nincs hivatással elkötelezett magyar testvérünk mióta a hajdani idős szerzeteseink már eltávoztak. Vannak érdeklődök, de még nem tudjuk, hogyan alakul a sorsuk. A mi helyzetünk itt kicsit nehéz, sokszor amolyan egzotikus csodabogárnak tartanak bennünket, külföldi testvéreket. A keleti misszióinkban, például Bangladesben, de Kínában is több hivatás születik.
Miben látja annak az okát, hogy itt Európában kevesebb az új hivatás?
Talán azt mondhatnám, hogy itt a fiatalok számára annyiféle lehetőség van, hogy nem tudnak választani. Ezerféle inspiráció, ösztönzés éri őket, s talán azzal, hogy mindenbe belekóstolnak kicsit, megmaradnak a dolgok felszínén, s nem akarnak egy irány mellett elköteleződni. Annak idején, amikor én testvér lettem, más idők jártak, profánul szólva nagyon menő dolognak számított. A szerzetesi életpálya több lemondással jár, s ez ma nem annyira divatos. Nagy családból származom, négy nővérem van. Láttam azt, hogy minden hivatás, ha komolyan vesszük, áldozattal jár, a család és a házasság is. Én mindig tanár akartam lenni, szerzetesként ma is tanítok. Néha megkérdezik tőlem, hogy nem bántam-e meg, hogy nem alapítottam saját családot. Soha nem bántam meg! Azt mondják, jó apa lettem volna. Most a saját szűkebb értelemben vett családom helyett egy nagy család tagja vagyok, és sok-sok gyermeknek, fiatalnak tudok segíteni.
Hogyan látja az Eucharisztikus kongresszus jelentőségét?
Nagyon fontos, hogy az ilyen alkalmak révén az egyház a maga teljességében láthatóvá válik a világ számára. Nem csak a templomok, a liturgikus események, szertartások, de a hitben, a keresztény közösségekben megélt mindennapi életünk is.
Ma, ebben az új társadalmi és egyházi helyzetben nagy szükségünk van testvérekre és nővérekre, férfiakra és nőkre, szerzetesekre és laikusokra, pedagógusokra és segítőkre, akik szeretnék megélni a testvériség eszményét. Alapítónk Marcellin testvér felszólítása Jézus szavaiból ered: „Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” A marista szellemiség jellegzetességei: a Jelenlét, az Egyszerűség, az Alázatosság, a Szerénység, a Munka szeretete, a Családi szellem és Mária szeretete.
Mi, testvérek tudatában vagyunk annak, hogy nem vagyunk tökéletesek. De nem szeretnénk a szemünket becsukva belenyugodni abba, hogy a cél még messze van.
A Mária Iskolatestvérek Szerzetesrendjének tevékenységéről bővebben: www.marista.hu
Forrás: link