Jaume Testvér

A nevem Jaume Bofarull.

Marista testvér vagyok. Katalóniában, Tarragona tartományban születtem.
A szüleimnek volt egy birtokuk, ott dolgoztunk a földeken.
Kilencéves koromban találkoztam sok fiatal  Marista testvérrel Mataróban, a "Valldemia" iskolában.
Sok hétvégén, mivel nem mentem haza és az internátusban maradtam, segítettem az iskola karbantartásában: törött üvegeket cseréltem, zárakat és fűtést javítottam, kijelöltem a futballpályákat, locsoltam a kerteket, ministráltam, elsőáldozásra készítettem fel a gyerekeket.
Vasárnaponként mozi volt a bentlakóknak, de külsős diákok is jöttek. A büfében segítettem szendvicseket és italokat árulni. Ott tanultam meg kávét főzni.
A testvérek, látva, hogy mindig készségesen segítek, megkérdezték tőlem, hogy akarok-e Marista testvér lenni. 

13 éves koromban beléptem a Kisszemináriumba, 16 évesen pedig a Nagyszemináriumba. Amikor befejeztem a középiskolát noviciátusba mentem. Itt volt az első szakmai válságom. Gyermekként misszionárius akartam lenni, mert a pap, aki az elsőáldozásra készített fel minket, mindig Afrikáról beszélt nekünk. A tanév végén pedig misszionáriusként távozott. Olyan akartam lenni, mint ő. De a noviciátusban felfedeztem a közösség, a testvériség értékét, amely olyan fontos egy Marista testvér számára. Azt is felfedeztem, hogy Jézus mennyire szeret engem: úgy szeretett, amilyen voltam, a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Számára én voltam a fontos: bármit tettem vagy nem tettem, senki sem tehette meg helyettem. Isten számított rám, ezért letettem a vallási fogadalmat, mint Marista testvér.
Mindig arról álmodtam, hogy misszionárius leszek. Paraguayba akartam menni, de végül Magyarországon kötöttem ki.
Marista tanárként történelmet, földrajzot, katalán nyelvet és vallást tanítottam. Különböző katalóniai iskolák igazgatója voltam, valamint egy kiskorúak számára fenntartott befogadó központot  is vezettem néhány évig.
Itt Magyarországon az esztergomi "A Mi Házunk" központban dolgozom. Ott van egy alapítványunk, a "Határtalan Szív", és én vagyok a felelős ezért az alapítványért. 

Péter testvérrel együtt segítünk az Árpád-házi Szent Erzsébet iskola lelkipásztori ellátásában, ahol szerdától péntekig a lelkigyakorlatokért és a reggeli imaórákért vagyunk felelősek. Szombatonként lelkigyakorlatokat is szervezünk. Havonta egy hétvégén, Pau testvérrel közösen szervezzük a "Csend Háza" elnevezésű programot, ami a  nyugodt ritmus, a csend, a bensőségesség, az ima és a személyes idő megvalósításáról szól. 

Szeretném, ha a magyar fiatalok felfedeznék a Marista testvéri hivatást: közösségben élni, gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozni, és mindannyiukat egyformán szeretni, alapítónk, Champagnat Szent Marcellin kívánsága szerint. Egyszerű, munkás életet élni,  mint ahogy azt Mária, Jézus anyja is tette.