A Magyar Kúltúra Napja - 2020 Január

A Magyar Kúltúra Napja - 2020 Január

A magyar kultúra napjáról Sári Kovács Szilvia alpolgármester emlékezett meg

A magyar kultúra napjára emlékeztünk a Dérynében. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a Nemzeti Múzeumban őrzött kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 1993 óta ezen rendezvények keretében tüntetik ki a pedagógusokat, mint ahogyan a Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testületének döntése értelmében 2017-től, a Karcag Város Kultúrájáért és a Karcag Város Sportjáért kitüntető díjak átadó ünnepségére is e jeles nap tiszteletére szervezett ünnepség keretében kerül sor.

A magyar kultúra napjáról Sári Kovács Szilvia alpolgármester emlékezett meg. Az alábbiakban közöljük beszédét:

- A Wikipédia így ír a magyar kultúra napjáról. „A magyar kultúra napját1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy– a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként, és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.” - kezdte beszédét az alpolgármester.

- Igen, az évforduló évről-évre alkalom arra, hogy emlékezzünk, ünnepséget szervezzünk kultúránkért. És hála Istennek,mi élünk is ezzel, minden évben összejövünk és méltókeretek között megünnepeljük a magyar kultúrát. Mert nekünk még van, és nem is akármilyen! Erős, régről gyökerező, és az élet minden területét érintő, csodálatosan gazdag, értékes kultúránk van. Nemrégiben ütötte meg a fülem egy adat, miszerint Magyarország a legtöbbet kultúrára fordító nemzetek közé tartozik. És ami a legnagyszerűbb ebben a hírben, hogy ez igaz a kultúra valamennyi területére. A Bartók Rádió pedig nemrég adta hírül a világ legnépszerűbb, a világon legtöbbet foglalkoztatott zenészek listáját, ahol a 6. helyen Schiff András, míg az 5. helyen Várjon Dénes zongoraművészek állnak.

A csellisták listáját világelsőként Várdai István (évi 83 koncerttel) vezeti, ő tehát a világ legnépszerűbb, legtöbbet koncertező gordonkaművésze. Ilyen és hasonlóan kimagaslóan szép eredményeket a kultúra számos területéről lehetne hozni, azonban kár, hogy nagyon keveset beszélünk róluk, ezek a jó hírek alig-alig, vagy egyáltalán nem jutnak el az emberekhez. Van tehát mire büszkének lennünk, ugyanakkor vannak olyan napjainkat egyre inkább jellemző tendenciák, amik talán elkeseredésre adhatnak okot, de minden esetre elgondolkodtatóak. Tehetünk ellene tudatosan, és nem szabad hagynunk, hogy ezek hatalmasodjanak el az igazi értékek felett.

Mire gondolok? Több mindent lehetne említeni, de itt most csak egy pár dolgot szeretnék példaként felhozni. Napjaink technikai vívmányai egészen más kommunikációs lehetőségeket nyújtanak számunkra, amik meg is változtatják ez irányú szokásainkat. Ennek egyik következménye – túl azon, hogy vannak, akik már csak elektronikus könyveket hajlandóak olvasni, - hogy az okos telefonokon a nagyobb gyorsaság érdekében egyre inkább csak rövidítésekkel, kifacsart vagy éppen összetákolt szavakkal írnak üzeneteket, „csetelnek”. Ez sok esetben olyan méreteket ölt, hogy már-már szinte érthetetlenné válik a szöveg, és félő, hogy ez a nyelv elkorcsosulásához vezet, vélik a nyelvészek. Ami azonban még elgondolkodtatóbb, hogy az elektronikus levelezéssel, üzenetek írásával, lassan elfelejtenek kézzel írni az emberek. Főleg igaz ez a tizen’, huszon’ évesekre, de a középkorosztályra is egyre jellemzőbb.

„Gyorsabb géppel írni, mint kézzel, és az rögtön küldhető is bárkinek”, - hangzik a magyarázat - illetve: „haladni kell a technikai fejlődéssel, ez a divat, és egyébként is, régen sehogy sem írtak, merthogy nagyon sokan nem is tudtak.”

Ez mind igaz, de régen az írás mellett beszéltek, beszélgettek egymással az emberek. Sokkal többet, mindenről, - még énekeltek is - és amit nem tudtak leírni, merthogy sokan tényleg nem tudtak írni -, akkor azt szájról-szájra adták tovább. Sajnos mi már lassan nem is beszélgetünk. Ugye ismerős mindenki számára a kép, amikor egy étteremben ül egy pár egymással szemben, kezükben telefon, és egymással azon keresztül, csetelve kommunikálnak.

De ott van előttem egy másik kép is. Nemrég a könyvüzletben vásároltam. Bejött utánam egy édesapa a kislányával, aki csak állt az egyik könyves polc mellett, míg a kislánya járkált a polcok között és nézegette, válogatta a könyveket. Édesapja elmondta, hogy lányának mindene az olvasás, ide rendszerint be kell jönniük, jó sok időt eltöltenek és természetesen vásárolnak is.

Igen, nagyok az ellentétek, hiszen a Felszállott a páva, a Virtuózok, és még számos egyéb műsorban szereplő komoly zenei és más területen kiemelkedően tehetséges fiatalok mellett van egy réteg, amely szinte kultúra nélkül éli a mindennapjait. Mert az nem nevezhető kultúrának, ami 1-1 kereskedelmi csatorna műsorában látható.

Reménykedésre ad okot azonban, hogy szinte nincs olyan óvoda, iskola, ahol ne működne néptánc csoport, ne remekelnének a gyerekek az irodalom terén is egy-egy műsor előadásakor, és minden korosztályra igaz, hogy egyre több az énekkar, egyre többen járnak múzeumokba, kiállításokra, és igénylik a tartalmas, értelmes mondanivalóval rendelkező,igényes filmeket, műsorokat, programokat. Van még igény könyvekre, könyvtárakra.

Nincs tehát baj a fenti talán riasztó jelenségek ellenére sem, hiszen a kultúra minden területén vannak fiatal tehetségek, akik viszik tovább elődeik érdemeit.

Sokan azt mondják, hogy manapság olcsón, házhoz jön a kultúra. Való igaz, drágább megfizetni a helyi művészeti csoportok működését, de az drágább is a szívünknek, lelkünknek, amikor látjuk a mieinket – családtagot, rokont, barátot– a színpadon. Büszkeséggel tölt el Bennünket, mi mindenre képesek! Úgy gondolom, ez minden pénzt megér! Egyébként is azt szoktuk mondani: „nem minden a pénz”, és ez a kultúrára bizony nagyon igaz!

A kultúrára mióta világ a világ, mindig áldozni kellett, azt mindig támogatni volt szükséges. Régen ezt a mecénások tették meg, és milyen jó, hogy megtették, mert ha nem így lett volna, akkor most sokkal szegényebbek lennénk: nem lennének a híres nagy zeneszerzőink, festőink, íróink, költőink, nagy embereink, akiknek nagyon hosszú a listája.

Ez manapság is így van: az államnak, a közszférának a magánszférával összefogva kell megteremtenie az anyagi fedezetet, hogy legyen kultúra, és az el tudja érni a célját. Képes legyen gazdagítani életünket, kikapcsolódást, feltöltődést nyújtani ahhoz, hogy munkánkat eredményesen, sikereket elérve tudjuk végezni.

Lássuk be, ahogyan éljük az életünket, annak a módja tesz bennünket boldoggá. Ebben a mikéntben pedig a kultúrának, annak ápolásának, művelésének, vagy csak egyszerűen az élvezetének nagyon nagy szerepe van.

Életünket, életünk minden napját áthatja a kultúra. Verselünk, mondókákat mondunk, énekelünk az újszülötteknek és a kisgyermekeknek,de énekelünk halottaink mellett is. A gyermek először rajzolni, festeni tanul meg, majd csak ezt követően sajátítja el az írás művészettét. Táncolunk szinte egész életünkben – nemrég hallhattuk a hírekben, hogy járókerettel táncoltak egy idősek otthonának lakói. Igen, a kultúra akár gyógyítani is képes, hiszen lehet terápiás jelleggel énekelni, táncolni, festeni, stb.

A kultúra tehát mindig ott van nekünk, akkor is, ha öröm, és akkor is, ha bánat ér Bennünket. Olyan, mint egy jó barát, mellettünk van, segítséget nyújt bánatunkban, és örömünket is jobban át tudjuk élni általa. Nem élhetünk tehát nélküle, mint ahogyan egy nemzet sem létezhet a saját kultúrája nélkül. Büszke vagyok arra, hogy olyan városban élhetünk, ahol a kultúrára mindig is áldoztak, a kultúra mindig is kiemelt szerepet töltött be Karcag életében. Hosszasan sorolhatnám a város kulturális együtteseit és azok eredményeit, az Óvodák, Iskolák Karcag kultúrájában betöltött szerepét. Büszkén mondhatjuk el tehát, hogy városunkat a gazdag kulturális élet jellemzi, hiszen annak is hosszú a listája, mennyi régi és új program segíti, és biztosítja azt, hogy az érdeklődők megtalálják a nekik kedves műfajt, programot.

Végezetül én azt kívánom magunknak, hogy kulturális életünk továbbra is legyen ilyen sokszínű és gazdag. Kívánom, hogy különbséget tudjon tenni mindenki a jó és rossz között, válassza az értékeset, és tudja mi az értéktelen. Ez utóbbit kerüljük, vagy ha nem áll módunkban, akkor kezeljük a helyén. Az értékeset, az igazi kulturális kincseinket, drága hagyományainkat pedig óvjuk, védjük, gazdagítsuk, adjuk át minden korosztálynak, hogy mindig és mindenki számára maradandó és elérhető legyen.

Himnuszunkat, szent imádságunkat pedig minden ünnepen, MINDENKI büszkén énekelje, gyermek, felnőtt, fiatal és idős egyaránt!

Kívánom, hogy a kultúra legyen mindennapjaink kenyere! A díjazottaknak szívből gratulálok, további munkájukhoz, életükhöz sok sikert, minden jót kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak. - zárta szavai Sári Kovács Szilvia.

A magyar kultúra napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztere Dr. Nagyné Serfőző Éva pedagógus, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium volt tanára, igazgatóhelyettese és intézményvezetője, nyugdíjba vonulása alkalmából Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerést vett át az iskola tanévzáró ünnepségén. Balogh Sándorné óvodapedagógus, Háló Éva óvodapedagógus és Németh Imréné óvodapedagógus a Madarász Imre Egyesített Óvoda Pedagógusnapi Ünnepségének keretében Pedagógus Szolgálati Emlékérem elismerést vettek át, 40 éves óvodapedagógusi pályán eltöltött magas színvonalú, eredményes nevelői munkájukért nyugdíjba vonulásuk alkalmából.

A magyar kultúra napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztere, Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott Pengő Ferencné tanítónő, Karcagi Nagykun Református Általános Iskola pedagógusa részére. Az elismerést Dobos László polgármester úr adta át, a kitüntetettet a kollégák nevében Földváriné Simon Ilona igazgató köszöntötte. Az Emberi Erőforrások Minisztere Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott Ládiné Roncsek Ilona Eszter tanítónő, a karcagi Arany János Általános Iskola pedagógusa részére. A díjat Dobos László polgármester adta át, a kollégák nevében Sági István tankerületi igazgató és Szentesiné Nánási Tünde intézményvezető köszöntötte.

Az Emberi Erőforrások Minisztere,Miniszteri Elismerő Oklevelet adományozott Rusóiné Szabó Magdolna, a Györffy István Katolikus Általános Iskola orosz-testnevelés szakos nyugdíjas pedagógusa részére. A díjat Dobos László polgármester adta át, a kitüntetettet a kollégák nevében Kovács Miklós Istvánné igazgató köszöntötte.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a Karcag Város Kultúrájáért Díjat

adományozott a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka elismeréseként Harsányiné Szabó Ilona, a Madarász Imre Egyesített Óvoda óvodapedagógusa részére. A kitüntetést Dobos László polgármester adta át, s Gulyás Ferencné intézményvezető köszöntötte. Ugyancsak Karcag Város Kultúrájáért Díjat vett át Dobos László polgármestertől Nagytiszteletű Konczné Lehoczky Krisztina református lelkész, vallástanár, igazgató-helyettes, akit

a kollégák nevében Földváriné Simon Ilona igazgató köszöntött. Karcag Város Kultúrájáért Díjat kapott Dedinszkiné Tóth Katalin, a Szent Pál Marista Általános Iskola pedagógusa. A díjat Dobos László polgármester adta át, köszöntötte Pau Tristany, a Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend magyarországi képviselője és Dánielné Kacsó Andrea igazgató.

Karcag Város Kultúrájáért Díjat kapott dr. Pintér Zoltán Árpád, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium pedagógusa. A díjat Dobos László polgármester adta át, köszöntötte Tóth Barna igazgató.

Kimagasló munkája elismeréseként Karcag Város Kultúrájáért Díjat kapott Sótiné Szathmári Dóra, a Déryné Kulturális Turisztikai, Sport Központ és Könyvtár igazgatóhelyettese. A kitüntetést Dobos László polgármester adta át, köszöntötte Szepesi Tibor igazgató.

A képviselő-testület Karcag Város Sportjáért Díjat adományozta Balog Edit Judit pedagógus, tájékozódási futó részére. A kitüntetést Dobos László polgármester adta át, a kitüntetettet a kollégák nevében Pau Tristany, a Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend magyarországi képviselője, valamint Dánielné Kacsó Andrea igazgató köszöntötte, a Karcagi Sport Egyesület valamennyi sportolója nevében dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő, a KSE elnöke és Szepesi Tibor ügyvezető.

Az ünnepi műsorban közreműködött Czébely Beáta zongoraművész, tanár, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa és Bacsi János, zongoraművész, tanár.

Forrás:
https://karcag.hu/files/hirmondok/2020/Hirmondo_2020_01_31_internet.pdf
https://www.infokarcag.hu/hirek/olvas/a-magyar-kultura-napja-2020-01-23-084458